A gombhoz varrt kabát helyett átgondolt felújítási program kell

A gombhoz varrt kabát helyett átgondolt felújítási program kell

Ígylakunk-interjú – Történelmi lehetőséget lát a lakossági energiahatékonysági korszerűsítések rendszerének újragondolására Gulyás István építészmérnök, a Magyar Családi Ház Tulajdonosok Egyesületének elnöke. Szerinte az új kormányzatnak nem egy újabb gyors otthonfelújítási pályázattal kellene kezdenie, hanem a teljes hazai ingatlanállomány energetikai felmérésével, egy hosszú távú cél kijelölésével és az energetikai, lakáspolitikai, építésügyi intézkedések összehangolásával.

Gulyás István szerint az új kormány megalakulása esélyt kínál arra, hogy a lakossági épületenergetikai korszerűsítéseket végre szakmai alapokra helyezzék. Pozitívumnak tartja, hogy több fontos döntéshozói pozícióba olyan szakemberek kerültek, akik korábban civil vagy piaci szereplőként maguk is megtapasztalhatták a rendszer problémáit. Ugyanakkor attól tart, hogy a gyors eredmény felmutatásának igénye ismét egy megfelelően elő nem készített pályázati konstrukcióhoz vezethet.

Megítélése szerint a támogatási programok kidolgozását nem a rendelkezésre álló pénzből, hanem a magyarországi lakásállomány tényleges állapotából és a hosszú távon elérendő célból kellene levezetni.

Az elmúlt évtizedek egyik alapvető hiányosságának azt tartja, hogy nem alakult ki egyértelmű, hosszabb időszakra szóló felújítási stratégia. Az egymást követő támogatások időszakos keresleti hullámokat indítottak el, de nem biztosítottak folyamatos munkát a kivitelezőknek, kiszámítható piacot a gyártóknak, kereskedőknek és tervezhető korszerűsítési lehetőséget a családoknak.

Tudjuk meg, hogy miben lakunk

Amíg nincs pontos képünk az ingatlanállomány állapotáról, addig a támogatások célzása és hatékonysága is kérdéses marad” – hangsúlyozta Gulyás István. Szerinte ezért első lépésként valamennyi magyarországi ingatlan energetikai állapotát fel kellene mérni, és minden épületre energetikai tanúsítványt kellene készíteni. Az így létrejövő egységes adatbázis alapján már nem becslésekre vagy típusházakra vonatkozó feltételezésekre, hanem valós adatokra lehetne építeni a felújítási stratégiát.

Az összes ingatlanra meg kellene csinálni az energetikai tanúsítványt, mert akkor legalább látnánk, hogy hol tartunk. Ebből rengeteg adatot ki lehetne nyerni” – mondta. Az adatbázisból települési vagy akár városrészi bontásban is láthatóvá válhatna az épületállomány energiafogyasztása, környezeti terhelése és korszerűsítési igénye. Ez nemcsak az energiafelhasználás csökkentését, hanem a levegőminőség javítását és a települési környezet fejlesztését célzó programok megalapozását is segíthetné.

A felmérés után országos szinten kellene kijelölni az elérendő energetikai minimumot.

Gulyás István példaként azt vetette fel, hogy „minden magyar ingatlan legyen B-B kategóriás, vagy ennél jobb. Ez legyen az alapcél”. Ezt követően minden épületnél meghatározható lenne, milyen műszaki beavatkozásokkal, milyen sorrendben és mekkora ráfordítással érhető el a kívánt állapot.

A korszerűsítést nem feltétlenül egyetlen beruházásként kellene megvalósítani. A tulajdonosok több évre elosztva, előre megtervezett lépésekben haladhatnának: először például a nyílászárócserét a hőszigetelést, majd a fűtési rendszer korszerűsítését végezhetnék el” – mutatta be a lehetséges folyamatot.

Ebben a rendszerben az állami támogatás nem önálló cél vagy egyszeri lehetőség lenne, hanem a hosszú távú korszerűsítési folyamat egyik finanszírozási eszköze.

A családok nem azért vágnának bele egy beruházásba, mert éppen megjelent egy pályázat, hanem azért, mert ismernék saját ingatlanuk állapotát, az elérendő célt és az ahhoz vezető műszaki lépéseket. A támogatás mértékét és formáját az épület állapotához, a szükséges beruházáshoz, valamint a tulajdonos pénzügyi lehetőségeihez lehetne igazítani.

A felmérés az építőipar számára is kiszámíthatóbb működést teremtene. Az országos adatokból meghatározható lenne, hogy hány négyzetméter homlokzati vagy födémszigetelésre, mennyi nyílászáróra, fűtési berendezésre és egyéb építőanyagra lesz szükség. Ennek alapján a gyártók kapacitást fejleszthetnének, a kivitelezők munkaerőt tervezhetnének, a képzési rendszer pedig felkészülhetne a várható szakemberigényre.

A folyamatos kereslet mérsékelhetné az egyes pályázatok megjelenését követő áremelkedéseket és a felújítási piac hullámzását is. „Hogyan is lehetnénk jó hatékonysággal működő iparág, hogyha nem kiszámítható és folyamatos a munkavégzési folyamatunk, hanem teljesen hektikusan alakul?” – tette fel a kérdést a szakember. Szerinte az építőipar hatékonyságát nem lehet javítani, ha a vállalkozások egyik évben kapacitáshiánnyal, a következőben pedig megrendeléshiánnyal küzdenek.

Nem minden házat érdemes felújítani

Az országos felmérés arra is választ adhatna, hogy mely épületeket gazdaságos korszerűsíteni, és melyek azok, amelyeknél a felújítás költsége már nincs arányban az ingatlan értékével vagy jövőbeni használhatóságával. Egy rossz műszaki állapotú, kedvezőtlen elhelyezkedésű háznál előfordulhat, hogy az energetikai követelmények eléréséhez szükséges ráfordítás gazdaságilag nem indokolható.

Ezekben az esetekben az energiahatékonysági és a lakáspolitikai eszközöket össze kellene kapcsolni. A gazdaságtalan felújítás helyett szóba kerülhetne az épület bontása, másik lakhatási lehetőség biztosítása vagy úgynevezett helyettesítő új építés.

Ma olyan épületekre is kerülhet állami támogatással napelem vagy más energetikai beruházás, amelyek átfogó műszaki és gazdasági vizsgálat alapján esetleg már nem lennének észszerűen korszerűsíthetők. Ez is azt mutatja, hogy az energetikai támogatásokat nem lehet a lakásállomány minőségének, területi elhelyezkedésének és a lakáspolitikai céloknak a figyelembevétele nélkül megtervezni.

Gulyás István arra is felhívta a figyelmet, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre egységes, összesített értékelés az elmúlt több mint két évtized lakossági energiahatékonysági programjainak eredményeiről. Beszámolója szerint egy korábbi, a Központi Statisztikai Hivatalban tartott szakmai egyeztetésen az derült ki, hogy több régi program adatbázisai nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhetők. Emiatt nem lehet pontosan megállapítani, hogy az állam mikor, hány lakás korszerűsítését, milyen műszaki tartalommal és mekkora összeggel támogatta, illetve mennyi energiamegtakarítás született.

A jövőbeni programokban ezért az energetikai kiinduló állapot, az elvégzett beavatkozások, a támogatási összeg és az elért eredmény adatait egységes rendszerben kellene rögzíteni. Ugyanez segíthetné a panelépületek korszerűsítését is. Mivel ismert, hogy az egyes házgyárakban milyen paneltípusok készültek, központi típustervek és műszaki felújítási koncepciók dolgozhatók ki. A közös képviselőknek és a szakértőknek így nem minden épületnél az alapoktól kellene újra tervezniük a korszerűsítést.

Széttagoltak a kormányzati felelősségek

A hosszú távú stratégia kialakítását nehezíti, hogy az energiahatékonyság, az építésügy, a lakáspolitika, az örökségvédelem és a tűzvédelem több minisztériumhoz és intézményhez tartozik. Gulyás István örvendetesnek tartja, hogy szakemberek kerültek több tárca élére, de hiányolja azt a kormányzati szereplőt, aki a különböző területeket egységes programba rendezné.

Annak örülnék, ha lenne egy olyan minisztériumi középpont vagy egy olyan szakember, aki ezt a fajta stratégiailag fontos iparágat összefogná egy kézben” – fogalmazott. A különböző szabályozási területek ugyanis közvetlenül befolyásolják egymást. Egy homlokzati hőszigetelés lehet energetikailag indokolt, miközben az építési vagy örökségvédelmi előírások korlátozhatják a megvalósítását. A panelépületek felújításánál pedig az energetikai célok mellett tűzvédelmi, építészeti és településképi szempontokat is össze kell hangolni.

Gulyás István szerint ehhez nem elegendő egy időnként összeülő minisztériumközi munkacsoport. „Ha valaminek hat felelőse van, akkor annak nincs felelőse” – összegezte tapasztalatait.

Álláspontja szerint olyan, megfelelő szakmai és politikai felhatalmazással rendelkező kormánybiztosra lenne szükség, aki összefogja az energetikai korszerűsítésekhez és a lakásügyhöz kapcsolódó feladatokat, számonkérhetővé teszi a végrehajtást, és biztosítja, hogy az egyes minisztériumok intézkedései ugyanabba az irányba mutassanak.

Úgy látja, a szükséges szakmai anyagok, felmérések, korábbi programok és intézményi tapasztalatok jelentős része már rendelkezésre áll, ezért nem egy teljesen új rendszer megalkotására, hanem a meglévő elemek összeillesztésére lenne szükség.

Nem kell itt új dolgokat kitalálni, hanem a meglévő összes anyagot egy komoly rendszerbe betenni és megcsinálni azt, hogy minden egy irányba mutasson” – foglalta össze. Véleménye szerint egy ilyen energetikai és lakásfejlesztési stratégia két év alatt kialakítható lenne. Az azonnal szükséges intézkedések és az uniós források felhasználása mellett ezért már most el kellene kezdeni a hosszú távú rendszer felépítését, mert a jelenlegi bizonytalanság a lakosságot, a szakmát és az építőipari vállalkozásokat egyaránt kivárásra készteti.

Forrás: igylakunk.hu



További ingatlan hírek

Eladná ingatlanát?

Teljesen megértjük, hiszen az ingatlaneladás egy komoly döntés. Kérjen visszahívást, és mi kötöttségektől mentesen tájékoztatjuk Önt a legkedvezőbb lehetőségekről. Hozzáértő ingatlan tanácsadó kollégáink készséggel állnak rendelkezésére bármilyen kérdés kapcsán.

Kérem az ingyenes tanácsadást!

Nincsenek megtekintett ingatlanok.

A funkció használatához be kell lépnie.

A funkció használatához be kell lépnie.

A funkció használatához be kell lépnie.